Imádkoznunk kell bármiért, ami jó az embereknek. Bármi jó a bolygónak, a világnak, az állatoknak, annak kellene történnie.
A kérdés az volt, hogy ők királyi vonal, és akkor ki választotta meg őket, ugye? (Igen, Mester.) Ha nem természetesen születik, ha az a faj egy királyi házba születik bele, akkor automatikusan örökli a királyi címet. (Ejha.) Igen! Mert az emberek ezen faja, a lények ezen faja, mint a halak vagy más lények, ők nemesek. Ha a szülők nemesek, a gyerekek nemesek lesznek, jók lesznek, és gyermekkoruktól arra tanítják őket, hogy hogyan kell kormányozni, hogyan legyenek kedvesek a népükkel. És akkor ez automatikusan átadódik. Ha a királyt házasság, vagy karma miatt pótolni kell, meghal, vagy valami, akkor a koronaherceg vagy hercegnő fog feljönni és átveszi ezt a pozíciót és a hatalmat. Oké? (Igaz. Igen, Mester.) Ha nem, akkor a királyi tanács választani fog valakit. Nem kell a királyi vérvonalnak lennie. Lehet egy hétköznapi lény a királyi háztartáson kívülről, de az erényekről, korrektségről igazságosságról, jóindulatról, és a bölcsességről ismert lény. Akkor kinevezik ezt a lényt, hogy a vezetőjük legyen. (Igen, Mester.)
Néha elrabolhatnak egy embert, és lehozhatják őket, hogy a királyukká tegyék őket. (Ó!) De az ember boldogan teszi ezt meg. Csak néha-néha vissza kell jönnie a Földre, mert hiányozni fog a földje, és sétálgat egy kicsit, és aztán visszamegy. (Hűha!) Meglesz a hatalma, hogy két világban éljen. És ez lesz a feltétele, mielőtt elfogadja a pozíciót, hogy egy másik faj királya legyen. (Óh!) (Hűha!) Szép. (Igen!) Ez nem tündérmese, ez így van. (Hú!) Ez nem történik meg minden nap, vagy négyévente, mint Amerikában, vagy öt évente, mint más országokban, de néha előfordul. (Igen, Mester.) Sőt, ha az az ember korábban már volt a fajukban, vagy jó affinitása volt velük, akkor ez is lehetséges. Oké? (Húha!) Affinitás is, tehát nem olyan könnyű nekik, hogy csak úgy válasszanak valakit. Sok tényezővel kell rendelkeznie. (Jó.) (Igen, Mester.) Úgy mondom, mint egy tündér történetet, (Igen.) gyerek történetet. Tetszik nektek. Igaz? (Igen, Mester.) Jó újra gyerekesnek lenni, kit érdekel! Rendben. Ha már eléggé megválaszoltam a kérdésedet, kérlek mondd el, mit akarsz még.
(Mester, leutánozhatnák az emberek ezt a rendszert?) Óh, bárcsak! Bárcsak, édesem! Pont úgy szeretném, ahogyan te. Hogy soha ne kelljen dollár milliárdokat, vagy billiókat költeni az adófizetők nehezen megkeresett pénzéből, három, négy, öt, hat évente, egy másik elnök megválasztására. (Igen, Mester.) És talán egy rosszra. Rosszabbra, mint az előző. Az embereknek nincs elég bölcsességük. Sajnálom, hogy ezt kell mondjam. Mi vagyunk a teremtés koronája. Olyan sok adottságunk van. Nagy elméink vannak, hogy feltalálhassunk ezt meg azt, még más bolygókra is elmehetünk már, a Holdra, meg minden. Több százmillió fényévnyire elláthatunk más bolygókat nézni, vagy más csillagokat, hogy megnézzük, mit csinálnak. De nem vagyunk jók saját magunkban, a saját társadalmunkkal. Âu Lạc-ban (Vietnam) azt mondjuk, "Thừa trong nhà Mii ra bề ngoài.” vagyis, először gondoskodnod kell a családod tagjairól, hogy mindenki elégedett legyen, és meglegyen minden, amire szükségünk van. És aztán, bármi maradt, azt adhatod oda másoknak. Persze, logikus, nem? (Igen, Mester.) Miért éheztetnéd halálra a családod, vagy fosztanád meg őket bármilyen fizikai kényelemtől, hogy valaki másnak segíts? Miért? Mivel a családod szenved, ez pont ugyanolyan, mint mindenki más szenvedése. (Igen.) Épp ugyanolyan. Értitek, mit mondok? (Igen, Mester.) Tehát először a családodról kell gondoskodnod, utána adhatsz kívülállóknak. (Igen.) Ugyanaz. Segíted a családodat, vagy segítesz a kívülállóknak. (Igen, Mester.) Rendben. Tehát ez a rendszer még nem fog működni. Remélem fog, remélem fog. Boldog leszek, ha még életemben működik. Vagy ha egy elnök jó, akkor megtarthatjátok. (Igen.) Nem költhettek el csak úgy annyi pénzt.
Néhány ott ülő amerikai, országotokbeli megválasztása, 14 milliárd dollárba kerül. (Hűha!) Ez sok, sok, sok, sok pénz. Istenem! Hány ember tudna tisztességes életet élni ennyi pénzből, ha nem pazarolnák el csak úgy? És az erőszak ára, az utóbbi években, körülbelül 14.5 billió dollárnyival érintette a globális gazdaságot. És ebből fegyveres konfliktusra 521 milliárd dollár ment. Szóval ebből is láthatjátok, hogy újra meg kellene köszönnünk Trump elnöknek, nem csak azt, hogy életeket ment a béke teremtésével, hanem sok pénzt is megtakarít, az adófizetők rengeteg, nehezen megkeresett pénzét.
Istenem, ebből a pénzből az egész országotoknak lehet ingyen élelme, legalább hány évig is, egy évig legalább, nem? (De igen, Mester.) Vagy meddig? Legalább egy ideig, (Igen, Mester.) szóval nincsenek hajléktalanok, akik a lábukat húzzák a hideg télben. Maradék étel morzsákért koldulva és más jómódúak, és erős, izmos lények zaklatják őket. Ugyanaz a lény, ugyanaz a faj. Értitek, hogy miről beszélek? (Igen, Mester.) Az országotok nem csak a háborúban pazarolt el időt, és időt veszített a választásokban is, és vitatta a választást. (Igen.)
Trump elnököt meg kellene választani. (Igen.) Ennyi, amit mondani tudok. Oké? (Igen, Mester.) De ez a világ, egy feje tetejére állított világ. Nem látják, mi a jó abban, amit valaki csinál, csak azt látják, amit ők akarnak. És csak azt hallják, amit hallani akarnak. Például Trump elnök olyan sok jó dolgot tett az országotokért, és a világért, de ők semmi jót nem mondanak, nem sokat. Csak a rossz dolgokat, amiket még csak meg sem tett. Ezért élte túl a leváltást. Értitek, mit mondok? (Igen, Mester.) Ezen a rendszeren a világunkban változtatni kell. Ne engem kérdezz, hogy más lények e tisztességes és igazságos rendszere által alkalmazható-e emberekre. Rendben? (Igen, Mester.) Bárcsak alkalmazható lenne.
Csak mondtam nektek, hogy egy kicsit többet tudjatok dolgokról, amit nem tudtatok, de aztán belemegyünk ezekbe a politikai dolgokba, de nem félek kimondani. Itt és most mondtam, mindenki más hallhatja. Ne merjétek kitörölni. Oké? (Igen, Mester.) Ne merjétek átszerkeszteni a biztonságomat féltve, vagy a hírnevemet, semmit. Nem érdekel. Felfogtátok? (Igen, Mester.) Tartsátok meg. Rendben? (Igen, Mester.) Megtartjátok a szavaimat is most. Válaszoltam-e a kérdésedekre, szívem? (Igen, Mester. Köszönjük.) Ó, sajnálom. Miért ilyen a vérmérsékletem ma? Mondd. Csak szomorú vagyok és mérges, csalódott. Nem vagyok mérges. Csak csalódott vagyok. Mérges vagyok, mert sok ember szenved és vérontás van. (Igen, Mester.) De semmi személyes számomra. Jól és biztonságban vagyok. Még ha nem is vagyok biztonságban, nem vagyok jól, nem törődök vele. Értitek? Teszem, amit tennem kell. Mondom, amit mondtam, és kész. A következőt kérem.
(A Mester beszélt az aurákról múltkor és a különböző színekről és azok jelentéséről. Mondana többet a Mester a témáról? Tényleg meg tudja tanulni valaki, hogyan kell az aurát olvasni?) Ó. Hű! Meg kell, hogy legyen neked, vagy nincs meg. Vagy többet meditálsz, és aztán tud fejlődni a látnoki képességed. Visszaszerezheted, amit elvesztettél. Csakúgy mint a betegség, meg kell gyógyulni ahhoz, hogy jó ételeket kóstolhass megint. Néhány betegségnél az emberek elvesztik az ízlelésüket, szaglásukat, úgy, mint most a COVID-19-nél. Nem mindenkire van hatással ugyanolyan tünetekkel. Nincs mindig láz és fejfájás. Néhány ember elveszti az ízlelését, elveszti a szaglását. Ez egy nagyon furcsa járvány. Néhány ember elvesztette az eszét és öngyilkosságot követtek el. Még a gyönyörű orvosok is, fiatalok és egészségesek, öngyilkosságot követtek el, mert megfertőzik az elmét, (Ó.) (Igen, Mester.) az agyat.
Tehát az aura, néhány ember meg lett ajándékozva azzal, mert a múlt életben gyakorolták azt, vagy gyakoroltak valamit, ami fokozta ezt a képességet, ti pedig nem. Ti valami mást gyakoroltatok. Vagy lemondtatok róla, hogy dolgozhassatok velem bolygónk eme kétségbeejtő válságának idején, segítve az emberiséget, segítve ezt a bolygót. Ezért maradsz, szemben azzal, aki távozott, aki kritizál engem, vagy téged. Értitek? (Igen, Mester.) Semmink nem lehet ezen a világon anélkül, hogy fel ne áldoznánk valamit. És ismét köszönöm nektek.
Többnyire nagyon kedves vagyok hozzátok. Nem? (Igen, Mester.) Bárcsak tudnék főzni nektek minden nap, akár egy család. Mint egy nagy mama. Az tetszik. Tetszik nekem. Ezt a fajta családot szeretem. Ami a fizikai világot illeti, ez tetszik. Főzök és néhányan közületek összevágják a répát, a másik megmossa a zöldségeket. Ó, ez szép lenne. (Igen, Mester.) Igen. Ez meleg és összeköt. (Igen.) Egyesült. Folyamatosan erre vágyom, de nem tudom megtenni. (Igen, Mester.) Semmi baj. Az álom nem kerül semmibe. Igaz? (Igen, Mester.) Ki tudja, ki tudja. Lehet, hogy még valóra válhat. De ne imádkozzatok érte. Jó? Bármi jó az embereknek, azért kell imádkoznunk. Bármi jóért a bolygónak, a világnak, az állatoknak, ennek kellene történnie. Nem a magunk számára. (Igen, Mester.) Nem imádkozom semmiért a magam részére. Nem kellene. Rendben? (Igen, Mester.) Kivéve, ha kétségbe vagy esve, persze. Akkor mondod, “Meggyógyulhatok? Hogy folyamatosan végezhessem a Te munkádat”, azaz Isten munkáját. Így, és röviden. Isten nem süket. Nem kell a fülét verned a hangos kiáltozásaiddal, vagy a mondataid ismétlésével. Rendben? (Igen, Mester.)