’Az összes Univerzum jóváhagyta, és Isten Hatalmat adott egy Buddhának, számtalan lény megmentéséhez. Buddha, Nagy Mester, az nem csak egy üres cím!’, 10 részből az 2.

Buddha nem egy cím. Ez egy hatalmas érdemet, áldozatot, szeretetet, irgalmat, könyörületet, és még többet - bölcsességet is leíró szó. Ez nem egy cím. Tehát még ha Devadatta önjelöltként ki is adta volna magának a Buddha címet, vagy bármelyik buta tanítvány követte volna őt és egyetértett volna azzal, akkor se volt semmije! Nem volt meg neki a Buddha Ereje. Buddha megáldotta az embereket; ők megszabadultak. Devadatta lépre csalta az embereket; mind a pokolra jutottak, vele együtt! Minden követő emlékezzen erre. Minden tanítványnak, ismernetek kell a saját szinteteket, és ne tegyetek kárt másokban azzal, hogy dicsekedtek a szintetek elérésével, amikor még nem értétek el azt.

Ő (Devadatta) semmit se tudott tenni, hogy bárkinek segítsen. Még egy test hajszálát se tudta felemelni messziről, ugyanabban a körzetben, nem is beszélve a különböző, messzi országokban. De az a Buddha. A Buddha minderre képes volt. Még néhány Bódhiszattva is képes már. A buddhista legendákban mindenféle történetet találunk, és már sokat felolvastam nektek. Ugyanez a helyzet sok más méltó vallás folklórjával is. Nekünk is sok van belőlük. Felolvastam nektek. Tehát nemcsak a Buddháról van szó. Sok Szent és Bölcs hozott áldozatot szeretetből, a lények iránti szánalomból, és azért is, mert Isten elrendelte Nekik, hogy lejöjjenek a nehéz, szenvedő világba, hogy segítsenek más testvéreknek az Isteni hierarchia rendszerében.

Ez nem a cím - Istenem! Még ha azt hiszed is, hogy Buddha vagy, te semmi vagy! Hogyan lehetsz Buddha, ha semmit se tudsz? És néha támaszkodhatsz valamilyen rendszerre, hogy üzenetet kapj a Buddhától, például - de ha túl alacsonyan vagy, akkor nem is hallod jól. Vagy az alacsony szinted csak a démonokat vonzza, akik olyan boldogok, hogy szeméttel etetik a nagyravágyó EGO-dat, aztán kinevetnek! Minden hibát elkövetsz; mindent rosszul hallasz, és mindent rosszul másolsz le. Aztán lehet, hogy az összes rosszat elterjeszted az összes hívő között. És mind együtt rossz – ez a probléma. Mert ha spirituálisan nem vagyunk elég magasan fejlettek, akkor sok rossz dolgot teszünk.

Részlet innen: A BUDDHÁNAK IGAZA VOLT: A Dharma vége nagyon közel lehet” AZ ÉLŐ BUDDHÁT LETARTÓZTATTÁK : Nepál gyönyörű és titokzatos földjén született, a Buddha szülőhelyén. Ram Bahadur Bomjon világszerte ismertté vált, amikor mindössze 16 évesen elhagyta otthonát, hogy szerzetes legyen. Bomjon híres volt arról a képességéről, hogy hat hónapig mozdulatlanul meditált evés és ivás nélkül, és Nepál spirituális vezetőjének tartották Bomjont. Emberek ezrei jöttek mindenhonnan, hogy találkozzanak vele és imádják, Buddha reinkarnációjának tekintették, és „Buddha fiúnak” nevezték. Azonban 20 évvel később sokan megdöbbentek, amikor a „Buddha fiút” letartóztatták és 10 év börtönre ítélték szexuális zaklatás és más váratlan vádak miatt.

A gyakran élő Buddhaként tisztelt Bomjont menekülés megkísérlése közben tartóztatták le. A 34 éves férfit azzal vádolták, hogy szexuálisan zaklatott egy kiskorú lányt, aki korábban apácaként élt az ásramjában. A rendőrség közölte, hogy megfigyelték Bomjont, és letartóztatták, amikor megpróbált megszökni. Több mint tíz mobiltelefont, öt laptopot és táblagépeket, 30 millió nepáli rúpiát (kb. 225.000 USA dollár), és más külföldi valutákat is lefoglaltak 22.000 USA dollár értékben.

Szemelvények innen: „A buddhista egyház által megbüntetett szerzetesek” Június 19-én a Vietnámi Buddhista Szangha bejelentette a Thích Chân Quang szerzetes elleni fegyelmi eljárást. Eszerint két évre eltiltották attól, hogy bármilyen formában prédikáljon, vagy nagyobb összejöveteleken elnököljön a Thiền Tôn Phật Quang templomban vagy bármely más helyszínen. Ez a döntés a Vietnami Buddhista Szangha Végrehajtó Tanácsának Állandó Bizottságától kapott értesítésen alapult. Az értesítés szerint a Vietnami Buddhista Szangha számos panaszt kapott a buddhistáktól, a nyilvánosságtól és a médiától, amelyek szerint a Főtiszteletű Thích Chân Quang tanításai zavart okoztak a társadalomban, közösségi reakciókat váltottak ki, csökkentették a buddhizmusba vetett hitet, és ártottak a Szangha hírnevének. Thích Chân Quang szerzetes jól ismert a közösségi médiában a karmáról szóló ellentmondásos kijelentéseiről, adományokra való felhívásairól és más szerzetesekkel szembeni kritikáiról. Az olyan közösségi platformokon, mint a YouTube, a Facebook és a TikTok, könnyen megtalálhatók vitatott megjegyzései. Thích Chân Quang szerzetes ellentmondásos kijelentései közül néhány: „Keresnetek kell nagy címletű bankjegyeket, és adjátok oda az apátnak. Csak akkor tudja az apát elvégezni a vallási munkát”, ”Miért van ilyen szép arcod? Azért, mert egy előző életedben részt vettél egy szoboröntési szertartáson, és felajánlásokat is tettél.” “Az igazi vallásos szívűek még a házukat is a templomnak adományozzák, és máshová költöznek”, és “Akik sokat karaokéznak, nagy a kockázata annak, hogy haláluk után néma szellemekké válnak”. Ha Thích Chân Quang úrról kiderül, hogy megsértette az előírásokat, szigorú intézkedéseket foganatosítanak. Ugyanezen újság szerint Thích Chân Quang szerzetes online videókban tett kijelentései nincsenek összhangban a buddhista tanításokkal, törvényekkel, kulturális hagyományokkal és Vietnam történelmével, és megváltoztatta a buddhizmus Három Ékszer Tanúsítványában szereplő előírásokat. hagyományokkal és Âu Lạc (Vietnam) történelmével, és megváltoztatta a buddhizmus Három Ékszer Tanúsítványában szereplő előírásokat.

Június 6-án a Vietnami Buddhista Szangha fegyelmi határozatot bocsátott ki a tiszteletreméltó Thích Nhuận Đức ellen, amelyben egy évre eltiltotta őt a prédikálás bármilyen formájától. A Szangha szerint a tiszteletreméltó (Thích) Nhuận Đức számos kijelentése és prédikációja aláásta a társadalom buddhizmusba és a Szanghába vetett hitét. Néhány ellentmondásos kijelentése a következő: „Néhány hölgy olyan sokat kántálta Buddha nevét, hogy elfáradt a lába. Néhányan széles nadrágot viselnek, és amikor valaki madarakat ereszt el, a madarak belerepülnek a nadrágjukba”, “Miután sokáig kántáltátok a Buddha nevét, ti nők olyan gyönyörűek lesztek, és amikor előttem ültök, nem tehetek róla, csorog a nyálam”, és ”Ha felajánlásokat tesztek, valami finomat ajánljatok fel; végül is, a szerzetesek nem élvezik a jó ételeket?”

Tiszteletreméltó Thích Trúc Thái Minh, a Ba Vàng Pagoda apátja az évek során számos olyan kijelentést, intézkedést és tevékenységet tett, amelyek felháborodást váltottak ki a közvéleményben. Korábban, 2024-ben a tiszteletreméltó Thích Trúc Thái Minh-t megrovásban részesítette a Vietnami Buddhista Szangha, amiért „Buddha hajrelikviáinak” kiállítását szervezte. Továbbá a Quảng Ninh tartománybeli Uông Bí város Népi Bizottsága 7,5 millió VND (300 USA dollár) pénzbírságot szabott ki rá, amiért a rendezvény megszervezésével megsértette a hit- és vallási törvényt. Az esetet követően a tiszteletreméltó Thích Trúc Thái Minh-t és a Ba Vàng Pagodát arra utasították, hogy egy évig ne tartsanak nemzetközi csereprogramokat a templomban. Az évek során a Ba Vàng Pagoda különböző tevékenységeket végzett, mint például a szellemek meghívása és a karma „megtisztítása”. Különösen azoknak, akik meg akarták tisztítani karmájukat, jelentős pénzösszegeket kellett fizetniük. Ezek a tevékenységek komoly vitákat váltottak ki.

Ezért kell sokat meditálnunk, alázatosnak és hálásnak lennünk, amíg valóban Isten azt mondja, hogy Buddha vagy. És még akkor is, nem mindig az a dolgod, hogy kimenj és megments másokat, mert nincs elég erőd. Talán egyet-kettőt megmenthetsz; ez attól függ, hogy mennyi érdem, mennyi erő van a „bankszámládon”. És ez a „bankszámla” nem tudom, hány eon óta halmozódik ott. Tehát minden Mesternek újra és újra gyakorolnia kellett, sok-sok, sok-sok eonnyi életen át, ha az elejéről kezdték. Ez nem olyan, hogy eléred az Ötödik szintet, vagy akár egy kicsit lejjebb, akkor megvan az érdemed, hogy megmentsd a világot, vagy legalább néhány embert.

Sokan, akiknek halálközeli élményük volt, visszajöttek, és még ők is tudják, hogy az a Negyedik Szint az Öt Szint rendszerében, ami nekünk van, ami emberek által elérhető. Nem minden szint érhető el a magasabb Mennyekben az emberek számára. Tehát van egy Ötödik Szint, ami a Mesterek számára van létrehozva. Sok Mesternek ott kell pihennie és felkészülnie, ha az a sorsuk, hogy Mesterek legyenek. Akkor Isten sok, sok-sok Erőt ad Nekik, hogy amikor lejönnek, ne öljék meg őket, vagy ne legyen azonnal bajuk, és hogy legyen elég tőkéjük ahhoz, hogy megmentsenek más lényeket, Isten Parancsa szerint és a karmájuk szerint is.

Ha te teszel egy lépést, a Mester 99 lépést fog tenni veled, feléd, és segít neked tovább menni. Tehát, még ha csak a nap tizedrészét töltjük is meditációval, két és fél órát 24 óra alatt az egy tized - tehát az az igazi tized. Nem az a pénz, amit az egyháznak, a templomnak vagy az ásramnak kell adnod ahhoz, hogy helyesen adj tizedet. Nem, nem, nem. Az nem úgy van. Soha nem hallottam, hogy Lao Ce említette, hogy tizedet kell adnod - a jövedelmed egytizedét, vagy a vagyonod egytizedét, vagy bármi ilyesmit. Nem. Talán valamelyik országban később, amikor kétségbeesett szükségben voltak, háborúban, éhínségben vagy ilyesmiben, talán akkor valamelyik Mester azt mondta a tanítványoknak, hogy azt tegyék. De nem azért, hogy Ő egyen, vagy költsön, vagy luxusban éljen.

Mohamed Próféta, béke legyen Vele - a Hadíszban olvastam, hogy talán azt mondta a követőinek, hogy adhatnak, ezt hívják „Zakat”-nak. Csak egy tizedet - mintha a vagyonod, a pénzed, a vagyonod egy részét jótékony célra adnád, hogy segíts másokon, akik kevésbé szerencsések. Amikor az Úr Jézus élt, sose kért semmilyen tizedet. Soha nem kért semmit; mezítláb járt, és nagyon egyszerű ruhákat viselt. És amikor Buddha élt, semmi ilyesmit nem kért. Ha valaki hozzá akart járulni a Szanghához, akkor csak megtette. Különben a Buddha a mágikus erejét használta arra, hogy tudja, hol van a kincs, és megmondta néhány adományozójának, hogy menjen el érte, például. De nem azért, hogy a Buddha luxusban élhessen - nem, Ő egy kunyhóban élt!

Illatszertárnak hívták, mint más szobákat vagy más kunyhókat. Valószínű egy kicsit elszigeteltebb volt, nem a Szangha vagy a nyilvánosság közepén. De az is csak egy szoba, mint minden más szoba, amit a Szanghának tarthattak. Néha nem volt elég szobájuk, ezért Buddha még kérte is - vagy talán nem is kérte, de néhány nagy tisztelendő, idős szerzetes eljött az ásramba, ahol Buddha és a Szangha, a szerzetesek éltek, és nem volt elég szoba. Így a fiának, Rāhulának a fürdőszobában kellett aludnia. Nos, remélem, a fürdőszoba akkoriban jó volt. Szegény Rāhula. Buddha nagyon szigorú volt Vele, mert Buddha azt akarta, hogy kiváló legyen, tudván, hogyan reagálnak a tizenévesek és a gyerekek. Sajnálom a Buddha fiát is, mert fiatal volt, és csak egyszer étkezhetett, mint mindenki más. Nagyon sajnálom Rāhulát. De az volt a módja. Buddha igazságos és méltányos volt. Soha senkit sem kezelt különleges módon.

Még Ānanda is - Ānanda volt a legjobb kísérője, mindig nagyon közel Hozzá, mindenféle dolgot megtett Buddháért, és még Buddha minden történetére, minden előadására is emlékezett - Buddha nem bánt vele különlegesen. És Ānanda sem akart különleges bánásmódot. Ezért mielőtt a gyűlés megszavazta, hogy Ő legyen Buddha személyes kísérője, néhány feltételt kért, mielőtt elfogadta. Például, mielőtt elfogadta a pozíciót, hogy Buddha kísérője legyen, azt mondta a gyűlésnek, hogy nem szabad Neki elvennie a Buddhától megmaradt vagy a Buddhának adott ruhákat, és Buddha el akarta osztogatni azokat. Vagy nem ehet a Buddha alamizsnás táljából, mert a Buddha alamizsnás táljában finomságok vannak, vagy esetleg áldott ételek, és mindenféle ilyen jó dolog. Tehát nem akart enni a Buddha táljából, például - vagyis azt akarta, hogy a gyülekezet tudja és elfogadja az Ő feltételét, hogy nem akar hasznot húzni a Buddha kísérőjeként betöltött pozíciójából, mert az nagyon fontos. Ez az egyetlen pozíció. És Ānanda megkapta, mert a Buddha kedvelte Őt. Nem arról van szó, hogy a Buddha kivételezett Vele. Csak arról van szó, hogy sok-sok életen át rokonszenveztek egymással.

Ha olvasod a buddhista történeteket, tudni fogod, hogy Buddha és Ānanda gyakran együtt voltak, életről életre, és sok mindent együtt tettek más lények javára, még akkor is, ha abban az időben a Buddha nem nyilvánult meg nyíltan Buddhaként. De a Buddha már nagyon-nagyon régóta Buddha volt. Devadatta is régóta a Buddhával volt, de mindig csak azért volt ott, hogy ártson a Buddhának, hogy akadályozza a Buddhát, hogy gondot okozzon a Buddhának a Buddhává válásban. Vagy amikor a Buddha a buddhaság felé vezető úton haladt, Devadatta mindig ott volt valahogyan, az árnyékban vagy valahol a közelben, hogy ártson a Buddhának. És sok más dolgot tett, például rágalmazta Őt, rossz hírverést csinált a Buddha ellen és jó hírverést magának, Devadattának, például ilyenek.

Valószínű ez csak egy rendszer ebben a világban, hogy bárki is Mesterré válik, mindig van a majának néhány beosztottja, akiket a közelébe, mellé neveznek ki, hogy akadályozzák Őt, hogy poklot okozzanak az életének és a spirituális kiteljesedésének is. Nagyon nehéz Buddhának lenni ebben a világban. Nem mintha a Buddha nem lett volna már Buddha, csak éppen le kell jönnie, és vonzalmat kell teremtenie más érző lényekkel, hogy Buddhaként térhessen vissza, és aztán, amikor már elég Erővel rendelkezik, megszabadíthatja őket. Ezért. Ezért néhány Mester oda-vissza jár - a Nirvánából vissza a Földre, majd újra vissza a Nirvánába - és sokat, sokat, sokat szenvednek, elmondhatatlan szenvedés. De senki se látja... nem sokat.

Photo Caption: Egy hős kincs és szépség. A szív történetben!

Kép letöltése