Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Most pedig (buzgó szellemek) még néhány kérdésre is válaszolnotok kell nekem azzal kapcsolatban, amit a csapataimmal, a dolgozóimmal, és a kutya- és madár-személyeimmel tettetek – zaklattátok őket, meg ilyesmi. Manipuláltátok őket, egyfajta nem önmagukká változtattátok őket – vagy megbetegítettétek őket, beteggé tettétek őket, meg ilyesmi. Ez mind a te műved – úgy értem, a tiéd és az embereidé. Igen vagy nem? Egy szót.” Lehajtották a fejüket, letérdeltek a padlóra, és azt mondták: „Igen. Kérlek, bocsáss meg nekünk. Többet nem fogjuk megtenni.” „Rendben, hiszek nektek, mert ez az egyetlen esélyetek. Oké? Ezt követően, ha továbbra is rosszat cselekszetek, akár csak egy nanomilliméternyi rosszat is, teljesen elveszítitek az esélyeteket, és megsemmisültök. Értitek ezt?” Mind meghajoltak, és azt mondták: „Igen.” „Rendben, most mind oszoljatok. Próbáljátok meg a legjobbat tenni. Mindig imádkozzatok ISTENhez, minden Szenthez, hogy bocsássa- nak meg nektek, bocsássanak meg, bocsássanak meg, és segítsenek nektek visszanyerni erényeiteket, bátorságotokat, jó éneteket. Sok szerencsét kívánok nektek. Én is támogatni foglak titeket az Erőmmel, hogy segítsek jó cselekedeteket véghezvinni, megváltani a lelketeket, visszanyerni az érdemeiteket, méltóságotokat. ISTEN Áldjon.” Ezt is elfelejtettem rögzíteni: azt mondtam nekik: „Az emberek mi- att bocsátok meg ilyen könnyen. Ne gondoljátok, hogy elég érdeme- tek van ahhoz, hogy akár eszetekbe jusson a „megbocsátás” szó, nem beszélve a megbocsátásról. Az olyan emberek miatt, akikre hatással vagytok, és néhány más rossz elem miatt is, ez elválasztotta őket egymástól a szeretetben, elfeledtette velük ISTENt, elfeledtette velük az egész Univerzumban élt múltbeli Mesterek, Szentek és Bölcsek összes áldozatát, egymás elleni háborúra késztette őket, szomszédok szomszédok ellen, szemrebbenés nélkül megölve egymást, egyre halálosabb fegyvereket fejlesztve, anélkül, hogy megremegett volna a szívük, megölve a saját csecsemőiket és mindezt, és zavarva a munkámban, késleltetve a békét, késleltetve a lelkek Hazatérését. Az emberek érdekében van ez –, hogy ne essenek újra bele az efféle szörnyűséges csapdákba. A ti befolyásotok miatt akarom megmenteni az embereket. Ezért bocsátottam meg nektek és a fajtátoknak, és teremtettem nektek egy jó spirituális síkot, egy békés, boldog, csodálatos síkot. Szóval nektek is meg kell köszönnötök az embereknek, hogy megbocsátanak nektek, és segítenetek kell, akinek csak tudtok, az embereknek, hogy kövessék ISTEN útját. Tartsák be az Öt Szabályt, legyenek vegánok, legyenek békés lények. Akkor érdemeket szereztek, hogy eljuthassatok arra a csodálatos síkra, amelyet a Mindenható Atya, Anya, ISTEN, MAPA Kegyelmé- ből teremtettem nektek. Emlékezzetek, mindig őrizzétek meg szívetekben a hálát a Mindenható ISTEN iránt. Persze ebbe beletartozik most a Szentháromság is. És köszönjétek meg minden Szentnek és Bölcsnek, és köszön- jétek meg minden embernek.” Ó, igen, azt is mondtam nekik, hogy egy vezetőnek olyannak kell lennie, aki gondoskodik alattvalóiról, követőiről, boldoggá teszi őket, segít nekik abban, hogy bőségesen rendelkezzenek minden jóval, amire szükségük van az élethez. Nem pedig rossz hatással van rájuk, úgy, hogy még az időjárás is rosszra fordul, a termést elviszi a víz, és minden jót elrabolnak tőlük. Ez nem egy vezető útja. Így mindezt megértették. Azt mondtam: „Megbocsátok nektek azért is, mert talán senki sem tanított nektek semmi jót, és mert minél több rosszat tesztek, annál távolabb kerültök az Igazságtól, az áldástól és ISTEN Kegyelmétől. Így csak fordítsátok meg a fejete- ket, forduljatok meg, menjetek a másik irányba, segítsetek, áldjatok, mentsetek, ahelyett, hogy az összes rosszat tennétek, amiket eddig tettetek, ami a lelkeket a pokolra kárhoztatta, és már életükben is úgy éltek, mintha a pokolban lennének, szenvednek háborúban éhínségben, csapásokban, rossz időjárásban, ami elpusztít mindent, amijük van, és menekülteknek kell lenniük idegen földön, ételért és italért könyörögve.” Ennek egy részét valós időben rögzítettem, egy részét pedig utólag, mint sok beszélgetést. Úgy van bemutatva, ahogy van. Csodálatos lelkek, szeretteim, a be- szélgetést úgy mutatom be nektek, ahogy van, bármilyen javítás nél- kül, kivéve talán egy-két szót itt- ott, amit nem pontosan ejtettem ki. Akkor újra kell mondanom, de ennyi az egész. Ma reggel eredetileg azt akartam, hogy a Sy Király Őfelségével folytatott beszélgetéssel foglalkozzak. Aztán mivel beszélnem kellett egy Szenttel, és akkor történt, hogy bejöttek a fanatikus szellemek, és tönkretették az egészet. Így zajlott le ez a beszélgetés. Most pedig el kell döntenem, hogy jelentem-e ezt nektek, vagy a Sy Király Őfelségével tartott beszélgetéssel foglalkozom. Valójában nem ez az első alkalom, hogy beszéltem a szellemekkel, de eddig vagy csak mellékesen említettem meg, vagy elküldtem őket a pokolba, hogy bezárják őket. De ma valahogy úgy éreztem, hogy kicsit részletesebben szeretnék beszélni velük. És valóban Isten Kegyelmének köszönhető, hogy azonnal megbánták bűneiket. Korábban sokszor nem vették igazán komolyan, mert még mindig hatalmasnak érezték magukat. A közelmúltban azonban sokukat meglágyította, úgy értem, meghatotta, megérintette és meglágyította a Szeretet. Azt mondták: „Szerelmem”, így könnyebb legyőzni őket. És ez az egész rendszerüket is felrázza. Talán ezért lettek ma alázatosabbak, és könnyebben fogadtak el néhány tanácsot. Így nekem is könnyebb megbocsátani nekik, és valamilyen módon segíteni rajtuk. Szóval remélem, hogy mostantól kimennek segíteni az embereken, segíteni az embereknek, az állat-személyeknek, megvédeni az embereket, az állat-személyeket, és minden más ártatlan, tehetetlen lényt, hogy így gyorsabban szerezhessék meg érdemeiket. Emellett világunk gyorsabban válik békéssé, virágzóbbá, sok szempontból szabadabbá, gyorsabban, mint korábban. Hálát adunk Neked, Mindenható ISTEN, a mi MAPA-nk, mélyen, mélyen a lelkünk legmélyéről, a Jóságodért, az Irgalmadért és a Kegyelmedért. Légy boldog velünk –, a gyenge emberekkel, a szegény állat-személyekkel, és a világ minden más lényével. Köszönöm, URAM. Ó, valójában ma július 5-e van. Ha azt mondtam, hogy július 4-e, kérlek, javítsd ki 5-ére. Kora reggel, nem sokra emlékszem. Ráadásul tegnap éjjel nem aludtam túl jól, mert az összes távoli, nem is olyan távoli, de mégis távoli kutya-személy azt mondta nekem, hogy tolvajok jönnek a környékre. Így próbáltam megvédeni néhány munkához szükséges holmimat. Igazából nem sok. Csak próbáltam elrejteni a telefont, a működő telefont. És tudod, mit dugtam el? A fényképezőgépet, amin még több száz fényképem van, amit még nem volt időm szerkeszteni, ezért nem küldtem el őket. Így még nyers állapotban vannak. Vicces, hogy nem próbálok pénzt megtakarítani. Nincs nálam semmi, és aztán csak a fényképeket próbálom megmenteni. Tulajdonképpen számomra ez nagyon értékes. Nem mindig van időm fotózni a környezetet. És csak pár napja láttam néhány gyönyörű gyümölcsöt, amik egy alacsony bokron nőttek, de gyönyörűek voltak. Narancssárgák, nagyon élénk narancssárgák, és kicsik, de olyan gyönyörűek. És arra gondoltam, hogy lefotózom őket. De aztán túl elfoglalt voltam. Teljesen elfelejtettem. Néhány nappal később visszamentem ugyanarra a helyre – már mind eltűntek, mert az előző éjszaka nagy szél volt, és mindent elfújt, rengeteg dolgot, köztük ezeket a gyümölcsöket is. Olyan rosszul éreztem magam, olyan rosszul, mert nagyon ritkák. Még nem láttam őket errefelé. Ez az első alkalom, és ezek az egyetlenek, amiket láttam. Kár. Ha itt élek egészen a jövő évig, és nem kell újra költöznöm, akkor talán lesz esélyem látni őket. Még csak reggel 6 óra körül van, de azt hiszem, elküldöm ezt, hogy túl legyek rajta. Már nem kell többet gondolkodnom rajta. Remélem, a csapatom nem bánja, ha túl korán kell dolgozniuk. Köszönöm, csapat! Photo Caption: “Az élet itt rövid, ma életben van és gyönyörű, holnap… NEM!”
