Keresés
Magyar
 

Győzelem a békét megzavaró világ felett, 2/11 rész

Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Bár a „teremtés koronájának”, mind közül a legerősebb lénynek nevezik az embert, még mindig gyengék, ezért néha engednek más rossz lényeknek. És akkor ezeket az embereket úgy hívjuk, hogy megszállottak vagy elvarázsoltak, vagy elvesztek az ördögöknek, vagy esetleg eladták magukat az ördögöknek.

És most, ezért, ha egy hamis mestered van, az nem olyan, ami miatt nem aggódsz. Kellene, mert az a hamis mester néha egy démon és nincs lelke, és aztán esetleg felhasználja a lelkedet rossz dolgok tételére. És lassacskán engedsz neki, és akkor gyenge leszel, és meghalsz, és átveszik az egész lelkedet, és örökre elveszel. És amíg még élsz, mindenféle olyan dolgok megtételére használnak, ami nagyon rossz neked, és nagyon rossz affinitást, rossz karmát teremtenek neked, akaratod ellenére. Tehát vigyázz, hogy kit követsz.

Ezt már sok éve mondom, néha különböző dolgokat mondtam, köztük ezeket a dolgokat is, és nemrég arra a Rumajira, Trần Tâmra, Szent Jánosra, bárkire vonatkozókat, akik arra használják az embereket, hogy rossz dolgokat tegyenek és káoszt teremtsenek az országban, ahol laknak. Néha sajnálom Âu Lạc-ot (Vietnám). De most egyre jobb, mert megpróbáljuk eloszlatni a sötét felhőt az ország felett, így valószínűleg egyre kevesebb a baja.

De a helyzet az, hogy valójában a Mennyek és a Jóindulatú Lények minden erejükkel próbálnak védeni titeket, embereket. És aztán az embereket és másokat is sokat áldanak. Korábban is nyerhettem volna, könnyebben, de nincs sok segítségem az emberektől. Ez a helyzet. Ha valóban segítenének közvetve, például jóindulatúvá válnak, nem ölnek meg másokat, nem ölnek állat-személyeket, nem károsítják a környezetet, már réges-régen, régen győzhettünk volna. Én valószínű már Haza is mehettem volna, és pihenhetnék, élvezhetném az életemet.

Mindazonáltal, az utolsó pillanatig próbálkozunk. Âu Lạc-ban (Vietnam) azt mondjuk: „Còn nước còn tác”, ami azt jelenti, hogy ha csak egy kevés víz is marad a tóban, akkor is folytatni kell a vízkivételt, és a földedre kell tenni. Âu Lạc-ban (Vietnam) például sok területen még mindig a régi hagyományos rizsültetési módot alkalmazzák. És a földjeiken ásnak egy tavat, egy kis tavat a sarokban, és az a víz olyan makulátlan, olyan tiszta, oly gyönyörű és oly hűvös. Néha odamentünk, belementünk és megfürödtünk, amikor gyerek voltam. És volt két gazda, akár férfiak, akár nők. Van valami eszközük, egy vödör, de az a vödör... nos, manapság talán műanyag, nem tudom, de az én időmben csak bambuszból készült kosarat használtak, aztán csak úgy kimeregették a vizet a tóból, és ráöntötték a rizsföldjükre, és csak úgy kézzel csinálták. Tehát egy tál rizs sokba kerül, sok munkába.

Most, hogy felnőttem, jobban értékelem a gazdák dolgait. Amikor fiatal voltam, csak ettem, nem gondolkodtam túl sokat, nem éreztem hálát vagy bármit. Manapság, ha egy-két szem főtt rizsszemet leejtek a padlóra, sajnálom, mert megbecsülöm, amit eszem. Különösen bizonyos nehéz helyzetekben, a főzés nehezebb a szokásosnál, nehezebb, mint amikor van egy szobád, vagy egy lakásod, mint korábban. Néha éltem egyszerűbb körülmények között is, mint a Himalájában. Néha a Himalájában, a nagyon magas hegyekben, még ha fával főzöl is, nem forr fel nagyon gyorsan, néha egyáltalán nem, csak felmelegszik, mert túl hideg van. Így, amikor az emberek elmennek egy ilyen magas himalájai hegyre, akkor egy nagyon nagy fahasáb kell, hogy egész nap megéljenek, vagy egy erős, nagy gáztűzhelyre van szükségük, mert ott fent nincs áram. És havat használnak, egy tiszta hófelületet, hogy fazékban főzzenek. Különben nem lehet ott fent ételt enni, csak nyerset enni. Néha nyers ételt kellett ennem.

Szóval nagyon boldog voltam. Boldog voltam. És hálás vagyok Isten Kegyelmének és az összes Mesternek, hogy mindez megtörtént, hogy győzelmet arattunk. És hálás vagyok az összes Istennek és Istennőnek, és az összes Istenségnek, az összes Mennyei seregnek, és Őfelségének, a Karma Királyának, és Őfelségének, a Biztonság Királyának, például, stb.. Nagyon segítőkészek voltak. Amikor azt mondom, hogy győztem, nem jelenti azt, hogy egyedül tettem. De mind együtt vagyunk, mint egy egység, ezért mondhatom ezt. Mert Ők egyek velem, mint egy kéz, együtt.

És elfelejtettem még más dolgokat is elmondani nektek. Miután legyőztük és elpusztítottuk a harcoló világot, olyan sok éljenzésre lettem figyelmes, és azt mondták: „Szeretet a Te szerető világodból, Szeretet a Te szerető világodból, Szeretet a Te szerető világodból.” Ezt mondták nekem. Persze köszönetet kell mondanunk a Mindenható Istennek és az összes Istennek, Istennőnek és Királyoknak a Mennyekben és a Földön. De sose gondoltam volna, hogy azt mondják: „A Te szerető világod,“ vagyis az ő szerető világuk az én világommá válik.

Valójában, ez a világ réges-réges-régen, régen, zillió, zillió zillió évekkel ezelőtt teremtődött, mielőtt az emberek létrejöttek. Habár több entitásuk, nagyobb népességük van, mint a harcoló világnak, nem harcra teremtődtek, ezért nem tudták, hogyan kell. Nagyon erős rezgéseik vannak. Azért teremtettem őket, hogy ebbe a világba helyezzem őket, hogy megtartsák ezt a világot erősnek, harmóniában és békében, de lassan az emberek más dimenziókból is jöttek, és akkor lassan egyre durvábbá váltak a viselkedésükben és a lényükben, egyre inkább fizikaiak lettek. És a fizikai testekkel, az aggyal, a környezettel együtt jött az élet szükségessége a fizikai világban, amihez nem szoktak hozzá.

Eredetileg nem voltak fizikailag szilárdak, mint amilyenek most az emberek. Bárhová repülhettek, nem kellett semmit enniük, mindig boldogok voltak együtt, amíg lassan, lassan a környezet atmoszférája hatással volt rájuk, és akkor látták, hogy dolgok nőnek szerte a bolygón. Megették őket, és egyre durvábbak lettek. És így lettek azok az olyan gyönyörű emberek, akiket most mindannyian látunk.

Amikor látunk egy gyönyörű lányt vagy egy jóképű férfit, azt mondjuk: „Ó, milyen szépek”. De ők semmi ahhoz képest, ahogyan korábban kinéztek. Rendben, ezek szomorú dolgok, de mindegy. Újra Istenivé válhatnak, mert van bennük egy csodálatos eszköz, ami segít majd visszahozni őket Haza, a Mennyei Otthonba, ahonnan jöttek. De mivel olyan hosszú idő telt el, és annyira elmerültek ebben a fajta durva rezgésben, nem tudtak rátalálni az útra Hazafelé. Nem tudtak emlékezni arra, hogy Isten hol ajándékozott nekik egyfajta Isteni eszközt, hogy azt használhassák a Hazatéréshez. Ezért a beavatáskor segítettem nektek, hogy újra kinyissátok.

Most tudjátok. Kalpák zilliói és zilliói óta, az én Energiámmal, Béke Energiával, Isten Kegyelmével, Isten engedélyével és Isten Szeretetével teremtették őket, persze azért, hogy megáldják ezt a világot, mielőtt az emberek léteztek, mert mindannyian tudjuk, hogy előbb vagy utóbb az emberek megváltoztatják a minőségüket kívül és belül, és mássá válnak majd, és nem tudtak segíteni magukon. Tehát minél békésebb nekik, annál jobb nekik ebben a világban. De aztán létrehozták a saját energiájukat, ami nem olyan békés, mint amikor először jöttek. Aztán lassan egyre elviselhetetlenebbé vált számukra, a sátán – a bukott angyalok, vagy ahogy mi nevezzük, démonok, ördögök – erejével is, és aztán egyre rosszabb lett az emberek számára. És ezt nem tudták elviselni, ezért segítséget kértek, imádkoztak. Ezért Isten újra és újra elküldte a Mestereket ebbe a világba, hogy megmentsék a lelkeket, akik Haza akarnak menni, akiknek kétségbeesetten szükségük van a megváltásra.

Photo Caption: Mind szükségünk van egymásra és szeretetre, hogy megéljünk

Kép letöltése   

Továbbiak megtekintése
Minden rész (2/11)
1
Mester és tanítványok között
2025-03-15
2101 megtekintés
2
Mester és tanítványok között
2025-03-16
1684 megtekintés
3
Mester és tanítványok között
2025-03-17
1455 megtekintés
4
Mester és tanítványok között
2025-03-18
1287 megtekintés
5
Mester és tanítványok között
2025-03-19
994 megtekintés