Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Már örülök, hogy annyi kényelmem van, amivel még a korábbi királyok sem rendelkeztek. Manapság van internetünk, van telefonunk, bár az én helyzetemben korlátozottabb, de mégis, még működőképes és sokkal jobb, mint ami az előző életekben, előző évszázadokban vagy előző évtizedekben az uralkodóknak volt.Manapság, még ha nincs is autóm, például, felugorhatok a buszra, vonatra, repülőre, taxira... A királyoknak azelőtt nem voltak meg ezek. És lovaskocsira kellett ülniük, és vágtázni, vágtázni, vágtázni; fájdalmas is. Vagy különböző terepeken át kellett vinni őket, nem egyenletes, jó terepen, hanem, a régi időkben nagyon rögös volt az út, és sok szolga kellett, hogy vigyen, és sok napig kellett menniük, amíg elértek egy másik városba vagy a nyaralójukba, vagy valami. Az nagyon fájdalmas.Emlékszem, mikor Indiában voltam, mindenhová lovaskocsival kellett mennem, például. Vagy Mianmarban, amikor a volt férjemmel voltam, elmentünk meglátogatni a tízezer templomot Paganban, vagy az Aranytemplomot Mianmarban, és busszal mentünk. De az ottani buszon nem volt kényelmes támlás ülés. Így amikor kiszálltam a buszból, egy nagy púp volt a hátamon, mint egy tojás. Sokáig fájt. De ez volt minden, amid volt. Nem volt választásod. Nem kaphattál különleges első osztályút vagy bármit egy ilyen területen. Szerencsés voltál, hogy egyáltalán egy ilyen buszon utazhattál.Vagy Âu Lạc-ban (Vietnam), amikor gyerek voltam, ilyen tuk-tukokkal mentünk, háromkerekű autókkal. Egy motorkerékpárból készült, a kerekekkel és az ülésekkel hátul. És az autó kipufogógázai csak úgy csapkodják az orrodat állandóan, amikor ott ülsz. Szörnyű. És az út hosszú, és bumm, bumm, bumm, és az néha nagyon-nagyon fájdalmas. Szóval manapság úgy érzem, hogy luxusban élek, még ha nincs is házam, még ha a vadonban is élek. De valójában ez egy olyan csodálatos élet. Nem szeretném semmire se elcserélni, hacsak el nem jön az idő, hogy kijövök az elvonulásból, és visszajövök találkozni veletek.Néha tényleg hiányoztok. Szabad pillanataimban hiányoztok. Hiányzik a szerető tekintetetek, az őszinte szívetek, az energia, amit együtt hoztunk létre az ásramban; nagyon szép volt, sok pillanat, sok nap, vagy sok hónap, sok hét, sok év azelőtt. Amikor történetesen szerkesztettem néhány régi fotót, vagy régi előadást, amit a testvéreitek küldtek nekem szerkesztésre és feldolgozásra, hogy jóváhagyjam ezt meg azt, akkor láttam néhány ilyen tájképet a múltból. És tényleg hiányoztok nekem. Még csak egy dal is, amit nekem írtatok, a legnagyobb szeretetet és őszinteséget közvetíti, és egy magas szintű spirituális rezgést, ami annyira megérint és annyira eggyé tesz mindenkit velem.Még egy kis telefonom is van, és rajta van néhány dal felvétele, amit korábban Hsihuban készítettetek. És volt egy, amin nagyon meghatódtam, hogy újra hallottam. Néha véletlenül kinyitottam azt a telefont, hogy felvegyek valami információt, vagy valamit. Nincs benne SIM (kártya), de attól még használható. Szóval nem dobtam ki – nagyon kicsi telefon és régimódi. Már nem árulnak ilyeneket, nem hiszem. De az emlékeket még megőrizheted benne. És volt egy dal, éppen pár héttel ezelőtt, véletlenül hallottam. Valami olyan címmel, hogy 中秋節憶師恩 („Emlékezés a Mester Kegyelmére a Holdfesztiválon”), valami hasonló. Valami ilyen, „Emlékezés a Mester Könyörületességére vagy Jóindulatára a Holdfesztiválon,“ valami hasonló. Valahogy így hangzik: 哦我的師父，說聲謝謝你 („Ó, Mesterem, köszönjük Neked.“) Valami ilyesmi. „Hadd köszönjem meg Neked”, egy szó, valami ilyesmi. Nagyon szép volt. Könnyeztem, mert láttam a képernyőn, milyen őszinte volt mindenki, és néhányan sírtak. És én is sírtam, amikor újra meghallgattam. Nem az volt az első alkalom. Valahányszor meghallgatom, újra sírok.És nagyon hiányoztok, srácok, különösen a tajvani (formosai) emberek. Tajvani (formosai) emberek, ne aggódjatok. Védelmet hoztam létre a szigeteteknek, a nemzeteteknek, habár nem vagyok ott. És remélem, hogy nem jön semmi sokkal erősebb, hogy ártson a nemzeteteknek. Mindent megtettem, és a lehető legerősebb Békekörrel vettem körül az országotokat. De kérlek, legyetek együtt, egy szív, egy elme, hogy imádkozzatok Istenhez, dicsérjétek Istent, köszönjétek meg minden Mesternek hogy megvéd titeket, és tegyetek meg, amit csak tudtok, hogy has- satok a többi emberre körülöttetek. Vegyétek rá őket, hogy tegyék le a henteskést, közvetlenül vagy közvetve. Az a henteskés nemcsak az állat-személyeket öli meg, a tehetetlen, ártatlan állat-személyeket, hanem titeket is megöl a ti időtökben, a ti időtökben. Ha nem a Földön, akkor a pokolban. Nem hazudok nektek, tudjátok azt. Nincs rá okom, szóval, kérlek, mondjátok meg mindenkinek, hogy vigyázzon, és legyen erényes, hogy megmentse önmagát, megmentse az országát és megmentse a világot azzal, hogy vegán, megőrzi a békét, és jót tesznek egymással. Ez Tajvanra (Formóza) vonatkozik.És a kínaiak, a nagy kínai kormány is emlékeztetve lesz arra, hogy bármit teszünk, az vissza fog térni hozzánk. Ha háborút okozunk, akkor a háború el fog jönni hozzánk, ha nem is ebben az életben, azonnal, miután elhagyjuk ezt a fizikai, védő világot. Vagyis, mivel ebben a világban élünk, van egy védőrétegünk, a testünk, így nem biztos, hogy nagyon jól felfogjuk, hogy mi történik a törvényes Univerzumban. Minden, amit teszünk, világos minden lény számára, láthatónak és láthatatlannak, az egész Univerzumban, és nem tudunk elfutni, nem tudunk elmenekülni egy rossz dolog elől se, amit teszünk. Vagy nem lehet elfelejteni minden jó dolgot, amit teszünk.Van egy másik világ, amit „háborús világnak” hívnak. Más világok, néhányat már elmondtam nektek, van egy másik világ, amit „háborús világnak” hívnak. Ha háborúba lépünk, vagy kezdünk vagy háború kezdésére provokáljuk az embereket, vagy kapcsolatban állunk a háborúval, vagy támogatjuk a háborút, vagy eladunk dolgokat az embereknek, hogy háborút és szenvedést okozzanak más lényeknek, akkor a „háborús világ“ nevű világba születünk. A háborúzó világban állandóan háborúban leszel. Lehet, hogy megölnek, lehet, hogy levágják a fejedet, lehet, hogy megsebesülsz, lehet, hogy szenvedsz valahogyan, talán elveszíted a házadat, elveszíted a gyerekeidet, feleségedet elveszíted a szüleidet, az összes szerettedet. Ez újra és újra és újra meg fog történni, és darabokra fogja tépni a szívedet, és porrá fogja fújni az elmédet, mert a szenvedés, a fájdalom, a bánat elképzelhetetlen. Ez történik a háborúban. Ez az, amit a háború okoz a családoknak, az országoknak, és üzleti veszteségeket okoz, és nemzeteket tesz tönkre mindenhol. Házak, városok, vállalkozások, élelmiszer, mindenből hiány lesz. Minden pokollá fogja tenni az életedet.A háborús világ is egyfajta pokol, csak más, nem olyan, mint az a pokol, amit mi elképzelünk. Az csak egy másfajta pokol. Az egy valóságos világ. Csak neked személyesen kell folyamatosan, könyörtelenül megtapasztalnod a háborút. És a szenvedés soha nem ér véget, amíg a karma befejeződik minden egyes egyén számára. És talán ha a háborús zónában, a háborús világban minden ember végzett a karmával, akkor talán megszabadulhatnak tőle. És más lények fognak odamenni, más lények, akik háborút okoznak, vagy valami közük van a háborúhoz, oda fognak menni. Tehát az a világ, a háborúzó világ, ugyanúgy fog folytatódni, mint a többi, amíg valami olyan ok nem történik, hogy egy Mester elpusztítja, mint ahogy a harcoló világ el lett pusztítva.És most a közelmúltban, öt nappal ezelőtt volt a „békét megzavaró világ”. Azok az emberek, akik folyamatosan ilyen világban élnek, soha nem találnak békét. És emiatt aztán bajba sodornak másokat a közelben vagy egy közeli országban. Így a kör örökké fog folytatódni, kivéve, ha az a világ elpusztul. De óriási erő, rengeteg munka kell egy ilyen hatalmas világ elpusztításához, a mi fizikai világunkon kívül – kívül, de lehetne akár épp a szomszédban is, csak az emberek nem látják. Az összes világ összekeveredik, egymásba efonódik. Hacsak nincs pszichikus szemetek, a spirituális harmadik Szemetek, nem fogjátok látni. És bármikor megtámadhatnak titeket, és még nem is tudtok róla. Azt hitted, hogy csak fejfájásod van, azt hitted, hogy csak egy baleseted van, hogy csak most kezdtél el rákos lenni, például, de nem, mindezeket a különböző világok karmája okozza.És ha rokonságban állsz velük, akkor szenvedned kell, vagy úgy, ahogy ők szenvednek abban a világban, vagy ők okoznak neked szenvedést, mintha ugyanabban a világban élnél. Ezért kérlek, légy erényes, légy hálás Istennek a biztonságodért, az egészségedért, a vagyonodért, a jólétedért, mindenben az életben, és a biztonságodért, a boldogságodért is. És a lehetőségért, hogy még Istenre is emlékezhetsz, és az összes Buddhára és az összes különböző szintű Mesterre. Az emlékezés már jó, de nem elég. Naponta kell imádkoznod, szokásoddá kell tenned. Dicsérned kell Istent, hálát adni Istennek, dicsérni az összes Mestert, mondj köszönetet Mindannyiuknak. És ami a legjobb, ismerd meg Istent.Photo Caption: Az Otthon ott van, ahol az Igazi Szív virágzik, csak gondolni is erre!
